A Maros a 19. század végéig az ország legfontosabb szószállító víziútja volt. A nagy kockákra vágott kősót kincstári hajókon szállították az erdélyi Marosújvár felől Aradra és Szegedre. A Marosi sószállító utat Gyulafehérvár és Szeged között 24 állomásra osztották, ahol általában sóraktárakat is létesítettek. Makón a Dessewffy tér közepén lévő füves rész (Hősök parkja) és a mai gimnázium telke adott helyet az 1754-ben épült monumentális sóháznak és sópajtának, amelyeket az 1870-es években bontottak le. A Maroson leúsztatott só kirakodása után a hajókat vissza kellett vontatni, ezért a Maros-meder mellett hajóvontató utat, az úgynevezett Ficsorjárást alakították ki. A hajókat lovakkal vontatták folyásirány ellenében, de ha kilépett a folyó a medréből, akkor emberi erővel, néha rabokkal vontatták, amelyek Szegedtől Apátfalváig két nap alatt értek föl a Maroson.