Makó egykori zsidó közössége az Alföld legősibb és egyben legjelentősebb közössége volt. Ma már csupán az ortodox zsinagóga áll, amelyet 1895 körül építtettek romantikus stílusban.

Külső mérete 9,30×20 méter. A homlokzathoz két toldalék kapcsolódik, a kórus feljáró és az udvari bejáró. Előtte féltetős belépő található. Belső udvarában emlékpark található a mártírok emléktábláival.

Belsejében téglából készült emelvényen áll a kovácsoltvas ráccsal körülvett bima, vagyis a Tóra-olvasó asztal. A Tóra emelvényt a zsinagóga keleti falához építették. A fal díszes festésén Júda oroszlánjai láthatók, mancsukban Mózes kőtábláit tartva. A mennyezetre arany csillagokat festettek, amik az égboltot jelképezik. Az épület belseje később kettős karzattal bővült.

A mellette lévő épülettel – melyben többek között a téli imaterem volt – szoros egységet alkot. Jellegzetessége kétszintes női karzata, valamint a még helyreállításra váró rituális fürdő (mikve). Az újraszentelt zsinagóga az elszármazott makói ortodox zsidók fontos zarándokhelye, ahol évente egyszer, a csodarabbiként tisztelt Vorhand Mózes halálának évfordulóján istentiszteletet tartanak.

Az épület az 1990-es évekre igen rossz, közel életveszélyes állapotba került. 1999-ben döntés született helyreállításáról. A zsinagóga felújított épületét 2002. március 10-én adták át.