Makó fürdőkultúráját meghatározta a Maros közelsége. Az első fából készült fürdőházat az 1850-es években építették a Maroson. A szabadvízi partfürdőzés a mai strand területén, az úgynevezett Lúdvár területén kezdődött meg 1892-ben, és azóta folyamatos. Itt működött a történelmi Magyarország első folyami strandja. A strand az 1970-es árvízig széles, homokos partjával és évszázados fáival a makóiak legnépszerűbb pihenő- és rekreációs helye volt. Jelenleg a turisztikai fejlesztéseknek köszönhetően egyre többen látogatják.

A legnagyobb fürdőház 1912-ben épült Németh Andor városi főmérnök tervei szerint. Mivel a folyó a makói part felől akkor még nagyon sekély volt, a fürdőházat a túlsó, kiszombori parthoz közel kötötték ki. Hogy a hatalmas faépítményt biztonságosan meg lehessen közelíteni, egy 138 méteres tutajhíddal kötötték össze a parttal. Mivel akkor még nem volt közös fürdőzés, külön részt alakítottak ki a férfiaknak és a nőknek. Az öltözőbódékkal körbevett férfi és női medencék fenékkosarasak voltak, ami azt jelentette, hogy az aljuk deszkázott volt, és a folyásirány felöli oldalukon átfolyt a víz. A fürdőházat minden szezon végén szét kellett szedni és a partra kellett emelni, hogy megvédjék a jégzajlástól.

Érdekesség: a férfiak és nők a 138 méter hosszú hídon is el voltak különítve egymástól. Nem csak a gyaloghíd oldalait fedte palánk, de a közepén is el volt választva, hogy a fürdőruhás nők és férfiak ne láthassák meg egymást. A makói népnyelv az átjárót gyorsan elnevezte „Sóhajok hídjának”.